> Beköszöntés

Sziasztok!

Ez lennék én :)

Magamról szólnék pár szót így az elején.
'97 tavaszán láttam meg a napvilágot, sokak örömére ( vagy bánatára ). Elég korán megtanultam járni és beszélni, majd nem is olyan sokkal később megtanítottak rá, hogy tessék ülni és kussolni.

A szüleimnek nagyon sok mindent köszönhetek.

• Például megtanították nekem a bőrön át való táplálkozást ( Fogd be a szád és egyél! ) 
• Megbecsülni mások munkáját ( Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást a testvéreddel, kint csináljátok! Most takarítottam fel ) 
• Hirtelen minden értelmet nyert ( Mert én azt mondtam! ) 
• Megtanultam helyesen dönteni dolgokról ( Hazajössz időre, vagy én megyek érted! ) 
• Fejlesztették a logikámat ( Pofádat befogod, ha velem beszélsz )
• És elég korán megtanultam a fizika alapjait is, avagy az energia nem vész el, csak átalakul ( Olyan pofont kapsz, hogy leég a hajad!!! )

Nos kérem. Kisebb koromban még nem voltam tisztában a ROCK fennséges és gyönyörű hangzásával, stresszoldó hatásával és a maga csodálatosan kőkemény stílusával. Történt ugyanis, hogy a Fater nagyrabecsült EREDETI (!) AC/DC, Ossian... (és sok egyéb) kazettájára ráleltem egy fiókban és hát ugye kisgyerek, csillogó szalaggal.
Ragyogó szemekkel húzkodtam ki az összeset és tettem kis - akkor még szőke - fejemre, mint barna paróka. Faterom vöröslő feje mindent elárult mikor meglátta. Mostmár én is bánom, de sajnos nem tehetek ellene már. Akkor még azt sem gondoltam, hogy később eredetileg is barna lesz a hajam ^^'

Miután a fentebb említett pontokkal tisztában voltam, már mehettem iskolába. (SCHOOL WARNING) Kedvenc tárgyam mindig is a nyelvtan volt ( Nem... nem rosszra gondolni ) és persze az irodalom. A tanulás könnyen ment, de mivel maximalista voltam ezért "Soha nem elég" elven mindig volt valami tanulnivaló a kezemben.

Ötödikes koromban kezdtem igazán érdeklődni a Rockzene iránt. Megnyugtatott, szinte a barátom lett. Ekkor jött egy mélyebb időszak a suliban. (Kevés rocker volt, de őket lenézték)
Nagyjából ilyentájt kezdtem visszaemlékezni a régi dolgokra, nosztalgia. (Szörnyű, hogy manapság már ennyi idősen is a "régi szép időket" kell emlegetni - de erről majd egy másik posztban)
Itt jött a képbe ismét a L'art pour L'art Társulat, a Besenyő családdal és Boborjánnal, valamint sok már karakterrel. Életem első könyve Dolák-Saly Róbert könyve volt, a Madáretető. Élvezetes és tele van nyelvi humorral, az abszurd írások hihetetlenül jók és szinte magukba szippantanak.

Ahogy nőttem el kellett döntenem mire is szeretném majd vinni az életben. Akartam sokminden lenni, ami csak egy gyerek akarhatott. (állatorvos, orvos, ügyvéd, könyvelő, csillámpóni, menhelyigazgató, állatmentő). 
A szakács mellett döntöttem és szerintem elég jól. Jelenleg még tanulok és reménykedek benne, hogy a későbbiekben még sokra vihetem szakácsként!

További érdektelen tények és infók rólam:
1. Hobbijaim

• Főzés (Későbbiekben még lesz róla szó)
• Görkorizás
• Vers- és novellaírás ( Bejegyzések közt találtok párat )
• Fotózás (Láthattok képeket tőlem)

2. Személyiségem
INFJ <- Katt rá és elolvashatod

3. Egyéb

• Kötődő vagyok
• Sokat stresszelek
• Szorongás
• Rengeteg szeretet
• Imádom a horrort 
• Imádom az animéket
• Gore minden mennyiségben
• Romantika *-*

Akinek nagyon sokat köszönhetek <3

Páromnak a szüleim után tényleg sokat köszönhetek. Mindig mellettem állt a kis rocker. 6 évvel idősebb nálam, de tényleg nem bánom. Nagyon szeretem Őt. Segített nekem nyárra munkát találni, elkísért orvoshoz és mindig megvette a különféle gyógyszereket, amikre szükségem volt (sajnos eléggé gyenge az immunrendszerem). 
Nagyon sokat dolgozik. Ezt talán egy Rózsaszín Pitbull számmal tudnám leginkább leírni:
"Jöhet a kérdés: Mi az, ami kevés?
Ezért a munkáért a fizetés emelés."

Tehát összességében nagyon- nagyon büszke vagyok a drágámra! 

Igyekszem én is a maximumot nyújtani magamból és megtenni ami tőlem telik. 

Rólam ennyi, köszönöm, hogy elolvastad!

Mötálos szép napot mindenkinek! \m/